2009. május 28., csütörtök

A Teregetés

.
Kamaszkoromban anya egy jól eltalált ajándékképp kezembe került Gerald Durrel - Családom és egyéb állatfajták c. könyve.

Ez a könyv rögtön küldetéstudatot ébresztett bennem és a nővéremben a kőrözzükledurrelékat életcél megvalósítására.
Mindent megtettünk ennek érdekében, pl a bicónkat egy ideig a szobánkban tároltuk és figyeltük a barátaink mit szólnak hozzá.
Egyszer búvárszemüvegben mentem el egy discóba, de nem abban a versenyúszó fajtában, hanem abban a jó kis ablakosban, amit a korallzátonyos-palackos merüléskor használnak.

Vagy épp a tacskónkat egy hónapig a padláson tartottuk, és azon vihogtunk ki-mennyire tekergeti a fejét ha elment a házunk előtt, vajon melyik fán ugat a kutya, és egyébként is ez lehetséges? A kutyáért aggódók megnyugtatására elárulom, hamar lekerült, mert kezdett meleg lenni azon a nyáron.

A minap azonban szembesültem vele hogy elsikkadt ez az életcél, ami nagy hiba. A felfedezést atyám teregetési módszere tudatosította, rádöbbentve hogy elvesztettem az akkori fonalat.



Viszont egy rövid dőre megjelent a kamaszkori feeling..

ui: a hólapát senkit ne zavarjon ott a sarokban, az teljesen rendben van szerintem. És igen, azok a csíkosak azok ott zoknik, amik a ruhacsipeszt hivatottak pótolni szerintem, mivel azzal nem lehet a korlátra csipeszelni.
.

1 megjegyzés: